Itt idézeteket találtok a könyvből és a filmből egyaránt!
TwIlIgHt
"-És az oroszlán beleszeretett a bárányba... - mormogta. Elnéztem, elrejtve a szemeimet, ahogy megborzongtam az izgalomtól.
-Milyen buta bárány. - sóhajtottam.
-Milyen beteg, mazochista oroszlán."
"Hozd a bilincseket - a rabod vagyok."
"Ha álmodhatnék, akkor rólad álmodnék. És nem szégyellném."
"-Kérlek, árulj el csak egy teóriát. - a szemei még mindig izzottak.
-Ööö, szóval, megmart egy radioaktív pók? - ő is hipnotizőr volt? Vagy csak én voltam ennyire reménytelen?
-Ez nem olyan kreatív.- gúnyolódott.
-Sajnálom, csak ezzel szolgálhatok.- mondtam, sértődve.
-Még csak nem is jársz közel. - kötekedett.
-Nincsenek pókok?
-Nincsenek.
-És semmi radioaktivitás?
-Semmi.
-Áh - sóhajtottam.
-A kriptonit sem zavar. - nevetett."
"Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok meghalni-bár az utóbbi napokban lett volna rá okom.Ám ha el is játszom a gondolattal,biztos nem így képzelem."
"Ne sértődj meg, de úgy látom,azok közé tartozol akik, úgy vonzzák a szerencsétlenséget mint a mágnes.Szóval... ha egy mód van rá,próbálj meg nem belepottyanni az óceánba, és lehetőleg ne kerülj semminek a kereke alá,rendben? - vigyorgott egyenesen a képembe."
"Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér."
"Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit."
" És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának."
"A bátorság egy ponton túl már őrültség."
"Ott van például (...) a féltékenység. Százezer könyvben olvastam róla, láttam, amint a színészek eljátsszák ezer különböző színdarabban és filmben. Azt hittem, erről az érzésről mindent tudok, amit tudni lehet. De egészen megdöbbentett."
"Nem tudom, meddig ültünk ott mozdulatlanul. Talán órákig. Végül a pulzusom lenyugodott, de Edward nem moccant, szótlanul tartott a karjában. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban túl sok lehet neki ez az egész, és akkor az én életemnek vége - olyan gyorsan, hogy talán észre sem veszem. És mégsem féltem. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy átölel."
"Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat."
"Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem"
"Ha jól értettem, nem azon aggódsz, hogy egy vámpírokkal teli házba látogatsz, hanem attól félsz, hogy azok a vámpírok nem fognak kedvelni téged?"
"De a féltékenység... fura egy dolog. Annyival erősebb, mint hittem volna! És teljesen irracionális!"
"Egyetlen női magazinban sem olvastam arra vonatkozó tippeket, hogy mit viseljünk, amikor vámpír kedvesünk bemutatkozó látogatásra invitál vámpír családjához."